Az osztályban minden lány egy óriási pöcs...Elvannak foglalva a pasikkal,szemfestéssel stb. soroljam még?A két "barátnőmet" össze akartam hozni...és ebből mi lett?Közös programokat csinálnak úgy,hogy nekem nem is szólnak.De mikor megkérdezem tőlük,hogy valami problémájuk van velem nem válaszolnak semmit,de látom a cinkosságot a szemükben.Habár nem is zavar.Vannak náluk jóval érettebb,érdekesebb,kreatívabb személyiségek akikre a bajban is lehet számítani és nem csak akkor ha magukat akarják "kielégíteni"(kétértelmű ne értsd félre)!És nekem pont ilyen barátaim,haverjaim vannak csak nem egy suliba járunk SAJNOS.Én nem abba a társadalmi környezetbe tartozom,mint a mostani fiatalok...nem szeretek egyperces embereket...nem állok meg minden kirakat előtt,mert valami jó kis rucit láttam.Nem nézek meg minden trendi "pasikát" az utcán,mert egyszerűen nem tetszenek.Ez nem az én világom és nem is lesz soha...SOHA...Mert nem akarok retropicsa lenni és plázacica akinek minden nap az a legnagyobb elfoglaltsága,hogy hujj ma milyen ruhát vegyek fel és,hogy az illeni fog-e a hosszú szőke hajamhoz vagy a tegnap vásárolt "pink" színű csizmámhoz.NEM NEM NEM és NEM!Ha végre kikerülök ebből a környezetből akkor fogok csak óriási lépést hozni az életemben...vissza hozom a nyolcvanas éveket vagy a hatvanas évek diáklázadásait.Netán a popzene helyett a rock fogja uralni a világot és nem lesz minden második ember az utcán félrefésült hajú,feketével kifestett szemű ember.Ha rajtam múlik akkor NEM...nem lesznek kósza kis divathullámok amik csak úgy behálózzák a gyanútlan,befolyásolható tinédzsereket...Na és persze az élet szépségének és nem az élet szarságágnak fogunk örülni.

Folyt.köv.