Kihagytam pár napot írás nélkül...Írói válság. Szokták mondogatni!Ez alatt az idő alatt tovább fejlesztettem a könyvem és írtam két szerelmes verset de most csak az egyiket "mondom" el.
Álom
Mikor együtt voltunk tudom,hogy szerettél.
Bevalottad mikor a fán ülve fagyit ettél.
Néztem rád,mint egy kisgyerek,mert szerettelek.
Ezt elhallgatni nem lehet.
Együtt voltunk,szórakoztunk,
nyári estén csókolóztunk.
Emlékszel még arra a pillanatra?
A fűben az első alkalomra!
A falevelek zörgésére és a tücskök játékára.
Ugye emlékszel még arra a nyárra?
A virágok illatára és a szabadság szagára.
Na meg lobogó hajunk varázslatára.
A zene csak úgy szárnyalt fülünkben,
dúdolgatva haladtunk a poros útszélen.
Ha kiadom a könyvem és a verseim remélem sokan veszik majd...Ti mit gondoltok?Nem akarok se gazdag lenni se híres...csak elismerjenek,mint költő és mint író.Ennyi a vágyam!!
YEAH
2007.05.02. 14:56 cloe
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tinik.blog.hu/api/trackback/id/tr3266243
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
