Életképek egy tini életéből

Oh...istenem ez a szerelem...Már megfertőzött engem is...Nem hiába mondják,hogy IT'S WORLD THAT MAKES THE LOVE GO ROUND(A szerelem megfertőzi a világot)vagy valami hasonló...Isteni ez a fiú...nagyon sokat tudunk együtt beszélgetni,ölelkezünk mindenféle mélyebb érzelem nélkül!Legalábbis eddig!Barna hosszú haj,barna szem és egy igazi művészlélek...HIHETETLEN!!Válallja az érzéseit és nem egy kis félénk buzi mint mostanság a fiúk...Talán már többet vagyok vele mint a haverokkal...nem tudom.Mindenhova együtt járkálunk.Művészkávázók,kiállítások,koncertek...Nem tudom mit tegyek...nem vagyok tisztában azzal amit teszek.Nem AKAROM elrontani a szép barátságunkat de mi van ha mégjobban ellenénk egymás társaságában ha járnánk is...???
Folyt.köv.

Kihagytam pár napot írás nélkül...Írói válság. Szokták mondogatni!Ez alatt az idő alatt tovább fejlesztettem a könyvem és írtam két szerelmes verset de most csak az egyiket "mondom" el.

Álom

Mikor együtt voltunk tudom,hogy szerettél.
Bevalottad mikor a fán ülve fagyit ettél.
Néztem rád,mint egy kisgyerek,mert szerettelek.
Ezt elhallgatni nem lehet.
Együtt voltunk,szórakoztunk,
nyári estén csókolóztunk.
Emlékszel még arra a pillanatra?
A fűben az első alkalomra!
A falevelek zörgésére és a tücskök játékára.
Ugye emlékszel még arra a nyárra?
A virágok illatára és a szabadság szagára.
Na meg lobogó hajunk varázslatára.
A zene csak úgy szárnyalt fülünkben,
dúdolgatva haladtunk a poros útszélen.


Ha kiadom a könyvem és a verseim remélem sokan veszik majd...Ti mit gondoltok?Nem akarok se gazdag lenni se híres...csak elismerjenek,mint költő és mint író.Ennyi a vágyam!!

Az osztályban minden lány egy óriási pöcs...Elvannak foglalva a pasikkal,szemfestéssel stb. soroljam még?A két "barátnőmet" össze akartam hozni...és ebből mi lett?Közös programokat csinálnak úgy,hogy nekem nem is szólnak.De mikor megkérdezem tőlük,hogy valami problémájuk van velem nem válaszolnak semmit,de látom a cinkosságot a szemükben.Habár nem is zavar.Vannak náluk jóval érettebb,érdekesebb,kreatívabb személyiségek akikre a bajban is lehet számítani és nem csak akkor ha magukat akarják "kielégíteni"(kétértelmű ne értsd félre)!És nekem pont ilyen barátaim,haverjaim vannak csak nem egy suliba járunk SAJNOS.Én nem abba a társadalmi környezetbe tartozom,mint a mostani fiatalok...nem szeretek egyperces embereket...nem állok meg minden kirakat előtt,mert valami jó kis rucit láttam.Nem nézek meg minden trendi "pasikát" az utcán,mert egyszerűen nem tetszenek.Ez nem az én világom és nem is lesz soha...SOHA...Mert nem akarok retropicsa lenni és plázacica akinek minden nap az a legnagyobb elfoglaltsága,hogy hujj ma milyen ruhát vegyek fel és,hogy az illeni fog-e a hosszú szőke hajamhoz vagy a tegnap vásárolt "pink" színű csizmámhoz.NEM NEM NEM és NEM!Ha végre kikerülök ebből a környezetből akkor fogok csak óriási lépést hozni az életemben...vissza hozom a nyolcvanas éveket vagy a hatvanas évek diáklázadásait.Netán a popzene helyett a rock fogja uralni a világot és nem lesz minden második ember az utcán félrefésült hajú,feketével kifestett szemű ember.Ha rajtam múlik akkor NEM...nem lesznek kósza kis divathullámok amik csak úgy behálózzák a gyanútlan,befolyásolható tinédzsereket...Na és persze az élet szépségének és nem az élet szarságágnak fogunk örülni.

Folyt.köv.

Egy újabb kimerítő nap a suliban...A szokásos matek órák amiktől egyenesen hányni tudnék,földrajz amiből meg pont ma írtunk TZ-t.De legalább nemsokára megyek a haverokkal "csavarogni"!Egy kis utcai zene,randalírozás persze csak képletesen úgy ahogy érteni akarjátok.Már várom azt a pillanatot amikor elmegyek innen és a szüleim szájtártva figyelik lépteimet az ajtó elé...az lesz ám az igazi pillanat.Persze nem arról van szó,hogy utálom őket csak az idegeimre mennek.Mindennap ugyan az a sablonszöveg "Te egy semmirekellő vagy.Így mi lesz az életeddel?" "Vidd ki a szemetet egész nap csak tunyulsz" "Tanulj már rendesen kislányom.Sohasem lesz rendes állásod" Talán ez már megszokott dolog.TALÁN.Én ugyanis már teljesen megszoktam.Azt hiszik,hogy ők mennyi mindent tudnak az életről csak azt felejtik el,hogy én azért többet láttam már a világból(ról),mert miközben az esti adáson kacarásznak addig viszont én nevetve ugrok ki az ablakomon a haverokhoz akik a kocsiban ülve várnak engem...Sejtelmük sincs,hogy miért jövök mindig tök későn a suliból...Tőlük aztán agyondrogozhatnám magam.Cseppet sem érdekelné őket...de nem is zavar...engem sem érdekelnek ők!Élem a saját kis világom,saját barátokkal,zenével,ÉLETTEL és nem akarok azon gondolkozni,hogy mi lesz a munkám 10 év múlva...mert nem lesz...vagy ha lesz is nem fogok minden nap 15 órát dolgozni.Nem fogok megtanulni főzni,mert nem akarok, nincs hozzá kedvem és minek is mikor majd rendelek kaját vagy csinál valaki helyettem az egész társaságnak.Nem lesz férjem...egyéjszakás kalandjaim fogják övezni az egész életem és így legalább nem csak a férfiak fogják kihasználni a nőket hanem fordítva is így lesz:D Kicsit bizarr de megteszi........ :))

Na sziassztok folyt.köv.